A versenyről - Szatmar megyei magyartanarok egyesulete

       
        A Diákszínjátszó Fesztivál a Szatmár megyei rendezvények között egyedinek számít. Egyrészt talán azért, mert méltó helyet vívott ki magának a diákok és tanárok szívében, másrészt talán azért, mert a zsûriben olyan neves szakemberek dolgoznak, akik teljes odaadással és figyelemmel, rendkívüli éleslátással és ugyanakkor a fiatalokra érzékenyen ügyelve alkotják meg véleményüket.

          A találkozó a LiterArt Magyartanári Egyesület jóvoltából került megrendezésre, mely egyesület megálmodta és sikeresen meg is rendezte a fesztivált a szatmárnémeti Dariu Pop Általános Iskolában.
A ,,verseny” elsõdleges célja az volt, hogy az általános iskolás korosztály közelebb kerüljön a színház világához, és ezen keresztül fejlõdjenek kommunikációs képességeik, mozgásuk, önbizalmuk, stb. Mi, felkészítõ tanárok pedig olyan tudást szerettünk volna átadni nekik, amelyet akkor is tudnak majd használni, ha nem válik belõlük színész. Úgy véltük, a találkozó elõsegítheti az amatõr színjátszó körök fejlõdését, a fiatal tehetségek felismerését, támogatását, és hozzájárulhat ahhoz, hogy az amatõr színjátszás nagyobb szerepet kapjon a gyermekek kulturális életében.
Az elképzelés remeknek bizonyult, ugyanis évrõl-évre egyre nagyobb érdeklõdés volt a fesztivál iránt, egyre több városi iskola, egyre több vidéki csapat jelentkezett. Ám a szervezõk álma tiszavirág életû lett. Három sikeresen megrendezett, lebonyolított, végignevetett fesztivál után úgy tûnt, nem lesz több, nincs sem anyagi keret, sem lehetõség arra, hogy továbbra is meg lehessen ebben a formában, ezen a helyszínen szervezni. Ekkor jött az ötlet, hogy magamra vállalom a rendezvény lebonyolítását, egy másik helyszínen, anyagi fedezetet is próbálok találni. Nem hagyhattam veszni az egyetlen olyan ,,versenyt”, melyre a diákjaim önszántukból, lelkesen, arcukon végig mosollyal készülnek, fáradalmat nem ismerve.

      Felvettem a kapcsolatot Halmi polgármesterével, dr. Incze Lajossal és a Halmi Helyi Tanáccsal, akiktõl hihetetlen támogatást kaptam. Nem csupán anyagi fedezetet nyújtottak, hanem a Halmi Mûvelõdési Otthont is rendelkezésemre bocsátották és biztosítottak afelõl, hogy minden, a szervezéssel kapcsolatosan felmerülõ problémában segítenek. Így sikerült 2009-ben Halmiban elõször, ám immár negyedik alkalommal megszervezni a Diákszínjátszó Fesztivált, mely azóta minden évben itt kerül megrendezésre.

         Az elmúlt évek tapasztalatainak tükrében elmondható, hogy a tanárok és diákok együttmûködése sikeres, s a tanulságokat folyamatosan levonva állandóan megújulásra kész. Megfigyelhetõ az is, hogy nem csupán magyartanárok foglalkoznak színjátszó csoportokkal. Részt vettek már olyan csapatok is, melyeket történelem-, vallás- vagy földrajztanár, esetleg az adott település kulturális referense készített fel. Így észrevehetjük, hogy az anyanyelv, a szép ízes magyar beszéd ápolásában nem vagyunk egyedül.

      Általánosságban megállapítható, hogy évrõl-évre egyenletesen magas színvonalú teljesítményekkel találkozunk. Igaz, be kell látnunk, hogy egy hasonló jellegû versenyen nem azért veszünk részt, hogy helyezést érjünk el, hanem hogy felmérjük a többi csapatot, hogy egymástól tanuljunk, hogy vidáman, együtt eltöltsünk egy napot, hogy felfigyeljünk az ifjú tehetségekre, miközben szakértõ szemek figyelik a mi és diákjaink munkáját, melyrõl, lehet dicsérõ, lehet fájó, de mindenképpen segítõ és építõ jellegû kritikát kapunk, mely további munkánkra hatással lehet. A helyezés csupán a diákokat motiválja, õk azok, akik egy kudarc után folyamatosan bizonyítani akarnak, megmutatni, hogy jövõre õk lesznek a legjobbak, az elsõk, így lelkesebben készülnek. Ebben a szellemben búcsúztunk az elõzõ fesztiváltól és ennek reményében várjuk a következõ találkozást, a régi és új csapatokkal a halmi kultúrotthonban.


         Addig is jó felkészülést és eredményekkel teli munkát kívánok mindenkinek!

Pap Erika – Nóra,
szervezõ